Határátkelő avagy vissza a határon

1 év volt a terv..3 és fel év lett belőle...ennyit bírtam,vagy ennyi elég volt..Hogy vesztesnek kellene magam érezni vagy győztesnek ? Sokat gondolkoztam ezen...talán más környezettel,életvitellel vagy munkával talán máshogy alakul,habár nem érzem azt,hogy én le tudnám abban az országban élni az életem.

Amikor november 22.-én megvolt az utolsó munkanapom,vegyes érzelmekkel voltam. Nagyon örültem ,hogy vége ,de ha azt nézem csak egy korszakot zártam le,ilyenkor mar csak a jó dolgokra gondol inkább vissza az ember. Másfél hetem volt,hogy mindent elintézzek,lezárjak (bankkártya,adóhivatal,hivatalos papírok)

Amit tudni kell arról ,ha hazakoltozik az ember:

• HM Revenue.-tol P85.-os nyomtatványt kikérni ,amit a P60 és P45.-os nyomtatva nyal együtt vissza kell küldeni ,és megkapod az adovisszateritest (olyan ,hogy az összes éved ,amit kint le dolgoztál ,vissza kapod az összes adót amit befizettel...olyan sajnos nem létezik..)
• Munkahelyedrol P45.-os nyomtatvány, amit akkor kapsz,ha leszámoltal a munkahelyeden (es persze a P60 ,amit minden év áprilisában kaptál az éves adoelszamolasodrol.
• Munkahelyedrol E301 -es nyomtatvány ,ami ahhoz kell,hogy amíg nincs Magyarországon munkahelyed, addig megtudod kapni a munkanélkülit,persze ehhez igazolnod kell ,hogy legalább 1munkanapod van be dolgozva 4 evvel ezelottrol Magyarországon...
• Lezárni az összes contractod (szerzodesed)-bankkártya,telefon előfizetés,internet stb..ami Direct Debitrol megy.

Az összes hivatalos iratod,bizonyitvanyod össze készíteni,egy helyre tenni.

Ezek a legfontosabbak ,persze egyenfuggo ,hogy kinek milyen lezárni valója van.

Persze ez idő alatt volt idom végre "élvezni" Londont, bejártam kedvenc londoni helyeim ( Harrods,Oxford Street,Starbucks,National Gallery es meg sorolhatnám),volt idom a barátokra,baratomra es olyan dolgokra amikre azelőtt nem igazán volt se idom,se energiam.

Fantasztikus es felejthetetlen érzés ,amikor azok az emberek akik fontosak neked,akik mindig ott voltak neked ,mind egy helyen ,együtt  búcsúztatnak téged .Mind a volt munkatársaim,akik közül sokan mára mar barátságot kötöttünk ,mind azok a magyar barátaim akik olyan sokat jelentettek nekem ezalatt a 3 es fel év alatt.Sokat köszönhetek nekik es a támogatásoknak,talán nélkülük nem is csináltam volna ezt végig,mert mindannyiunknak vannak nehéz idoszakai,ugyanúgy ahogy könnyűek is..,de ott egy idegen országban ez nem csupán  csak barátság..mi egy CSALAD vagyunk, es ki tartunk-ki kell tartanunk egymás mellett,mert nekünk ,a család nélkül csak ez az egy biztos pontunk van.Sajnalom,hogy ezeket az embereket ott kellett hagynom ,remelem egyszer mindannyian haza tudnak költözni es a saját országukban megoregedni.

Sokan magyarok nem azért választják a külföldi életet, az elvandorlast,mert kalandot keresnek,nyelvet akarnak tanulni, hanem ,mert rá vannak kényszerítve az országunk gazdasági helyzete es a munkanélküliség miatt.Tehat senki ne gondolja azt,hogy kint olyan könnyű,mert nem az..nem leszünk milliomosok ,csak éppen nem kell azon aggódnunk,hogy lesz e elég pénz a rezsire,ételre. Nincs sokkal jobb életük ,mert családtól távol élnek, es igen ok is legtöbb esetben napi 10-12orat végig dolgoznak ,legyen szó akármilyen munkakorrol...de erről sokan tudnának mesélni.

Én bátorkodtam haza jönni ,talán nem éppen a legjobb időben,de ha arra az időre várok,amikor alkalmas lesz haza jönni,talán sose jutnek haza.

Hogy hiányozni fog London?Nem érzem úgy ,hogy hiányozna.Olyan dolgokban es élményekben volt részem ,amiben talán másnak sose lesz lehetősége az életben ,én ezekkel az élményekkel csak  gazdagabbnakérzem magam. Vesztes vagy győztes vagyok? Valójában ezen nem érdemes gondolkozni,úgy érzem sok olyan helyzet volt a külföldi életem során amikor megfutamodhattam volna,de nem tettem,kitartottam. 

Egy korszak lezárult. Megtanultam küzdeni, ami talán majd jól jön most nekem,megtanultam értékelni azt amink van es nem többet mutatni,mint amink nincs. Milliomos nem lettem,viszont a kitartást megszerezték ahhoz ,hogy talán egyszer az életben az legyek. De nem is ez a lenyeg,hanem,hogy végre a családommal lehetek,ami mindig is nagyon hiányzott, es felkészültem induljak neki az új életének,visszailleszkedesemnek ,ki hogy nevezi es megmutatni,hogy vissza a határon is van élet es meg lehet csinálni. (Mégha,ez a határátkelő blog fanoknak nem is fog tetszeni)

U.i.: Meg mielőtt bárki is megkovezne,miért is költöztem haza, annyit szeretnek mondani,hogy kösse össze a nadrágján a madzagot ,költözzön ki es tapasztalja meg.

U.i.2: survivegirl blogon folytatom ,hogyan sikerült visszailleszkednem es milyen nehézségekkel kell szembenéznem es megoldást találni rá.

Xxx