Egyes emberek csak álmodoznak az eredményességükről,
amíg mások felkelnek
és keményen megdolgoznak érte!!
Tegyél te is azért,hogy fittebb és egészségesebb legyél!
Minden nap egy lépéssel közelebb a célhoz!
2012. október 5., péntek
Motiválni vagy motiválódni?
Részemről nincs is jobb dolog,mintha másokat motiválhatok és együtt részesei lehetünk az eredményeknek és az örömöknek!:) "Jobb adni,mint kapni" elven ez le is vezethető:)
Pár hónappal ezelőtt áttértem egy teljesen más életvitelre amit egészséges életmódnak mernek hívni, majdnem minden nap a modern szociális oldalamra azaz Facebookra elkezdtem írni különböző napi motivációkat(bár az utóbbi időben időhiány miatt nem sokat,de rajta vagyok a visszatérésen)
és nagy meglepetésemre sok visszajelzést kaptam,hogy nagyon örülnek a kis napi gondolataimért,mert az motiválja őket vagy éppen tájékozódnak dolgokról.
Tulajdonképpen ezek az emberek motiváltak/motiválnak arra ,hogy másokat motiváljak. Tehát ha azt nézzük az egész motiváció dolog egy nagy körforgás ,amit állandó mozgásban kell tartani ahhoz ,hogy működjön,legyen szó az élet bármely területéről (kapcsolat,egészség,sport,munka)
Ennek a blogvezetésnek is valójában a motiváció a fő alappillére ,mert minden blogger arról ír tulajdonképpen amihez ért,amiben megtalálja a saját örömét és a közös érdeklődésű emberek ezt olvassák,hozzászólnak az író motiválja az olvasókat az írásával amíg az olvasók a hozzászólásokkal építik és motiválják az írót:)
Nem olyan régen egy kedves unokatestvérem nagy elhatározásba kezdett,mint minden nőnek az ő életében is a na akkor lefogyok és megcsinálom:) Az ő esete már csak azért is említésre méltó ,mert tényleg az előző táplálkozási szokásait félredobva 180 fokos fordulatot véve egy teljesen új életmódot kezdett el,és arra kért meg ,hogy segítsem a motiválásban,mert egyedül nem biztos ,hogy menne neki. Napról-napra követem az étkezését,ha kell tanácsot adok neki mit hogyan,persze a diéta mellett szigorúan mozog is ,mert máshogy ezt nem lehet,hogy tartós is maradjon...és lám nagyon szép eredményeket ért el eddig ,és mi kellett hozzá? csak egy kis lökés csak egy kis Motiváció,hogy legyen ami mozgásban tartja és már csak azért is mert megígértette velem,ha nem éri el decemberig az adott súlyt egy "fenékbe rúgás" mindenképpen jár neki tőlem:D
Egyszóval motiváljatok minél több embert ezáltal ti is motiváltak lesztek,és higgyétek el nincs jobb ,mint másokon segíteni, mert egyszer te is segítve leszel másokon keresztül!:)
Szép napot!
xoxo
Pár hónappal ezelőtt áttértem egy teljesen más életvitelre amit egészséges életmódnak mernek hívni, majdnem minden nap a modern szociális oldalamra azaz Facebookra elkezdtem írni különböző napi motivációkat(bár az utóbbi időben időhiány miatt nem sokat,de rajta vagyok a visszatérésen)
és nagy meglepetésemre sok visszajelzést kaptam,hogy nagyon örülnek a kis napi gondolataimért,mert az motiválja őket vagy éppen tájékozódnak dolgokról.
Tulajdonképpen ezek az emberek motiváltak/motiválnak arra ,hogy másokat motiváljak. Tehát ha azt nézzük az egész motiváció dolog egy nagy körforgás ,amit állandó mozgásban kell tartani ahhoz ,hogy működjön,legyen szó az élet bármely területéről (kapcsolat,egészség,sport,munka)
Ennek a blogvezetésnek is valójában a motiváció a fő alappillére ,mert minden blogger arról ír tulajdonképpen amihez ért,amiben megtalálja a saját örömét és a közös érdeklődésű emberek ezt olvassák,hozzászólnak az író motiválja az olvasókat az írásával amíg az olvasók a hozzászólásokkal építik és motiválják az írót:)
Nem olyan régen egy kedves unokatestvérem nagy elhatározásba kezdett,mint minden nőnek az ő életében is a na akkor lefogyok és megcsinálom:) Az ő esete már csak azért is említésre méltó ,mert tényleg az előző táplálkozási szokásait félredobva 180 fokos fordulatot véve egy teljesen új életmódot kezdett el,és arra kért meg ,hogy segítsem a motiválásban,mert egyedül nem biztos ,hogy menne neki. Napról-napra követem az étkezését,ha kell tanácsot adok neki mit hogyan,persze a diéta mellett szigorúan mozog is ,mert máshogy ezt nem lehet,hogy tartós is maradjon...és lám nagyon szép eredményeket ért el eddig ,és mi kellett hozzá? csak egy kis lökés csak egy kis Motiváció,hogy legyen ami mozgásban tartja és már csak azért is mert megígértette velem,ha nem éri el decemberig az adott súlyt egy "fenékbe rúgás" mindenképpen jár neki tőlem:D
Egyszóval motiváljatok minél több embert ezáltal ti is motiváltak lesztek,és higgyétek el nincs jobb ,mint másokon segíteni, mert egyszer te is segítve leszel másokon keresztül!:)
Szép napot!
xoxo
"Aki elmegy ugye hazatér" avagy mondern kori rumspringa
Forró citromos tea,zsebkendő és gyógyszerhalmok tömkelege,meleg pihe-puha ágy.Igen ,ha beteg az ember nem sok választása van a mielőbbi gyógyuláshoz,minthogy ágyban marad. Ezzel együtt jár a napi akár sorozat évadok bekebelezése,esetleg legújabb filmek letöltése (én személy szerint TV.-t hanyagolom egyrészt TV hiány ,másrészt az üres tartalom miatt. :) )
Az egyik ilyen "sorozatzabálásom" alkalmával volt alkalmam egy számomra elég érdekes népcsoporttal és szokásával megismerkedni. Ők az Amishok. Lehet sokaknak ez semmit nem mond,de röviden-tömören :
"Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják" (forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Amisok)
Ez magában még annyira nem nagy szenzáció,hiszen rengeteg törzs él még így a világon (hozzáteszem valószínű sokkal könnyebb és boldogabb pénz nélküli világban)
Mégis van egy különös szokásuk amiben hasonlóságot véltem felfedezni a mi "modern" generációnk között.
Ez az un. rumspringa amikor az amish fiatalok 16-17 éves korukban elhagyhatják a zárt világukat és kipróbálhatják a "valódi " életet, majd ők döntik el,hogy visszatérnek a közösséghez vagy sem. (Az amish fiatalok 90%.- a visszatér a közösséghez)
Hogy hogyan is látok összefüggést az amish fiatalok és a mi generációnk között?
Elsősorban gondolok itt az országot elhagyó,új életet próbáló felfedezni induló vagy éppen szülőhelyüktől távol elköltözött fiatalokat. Valójában mindannyian valami újat,valami számunkra felfedezetlent persze legfőbbként a mai gazdasági helyzet alakulása miatt a jobb kereseti lehetőséget keresve indulunk útnak ,hátrahagyva a mi megszokott világunkat,családunkat ,közösségünket. Én személy szerint egy kis faluból indultam a nagyvilágba,ami eleinte érdekes,csodálatos világ ,tele újabbnál újabb felfedezésekkel és tapasztalatokkal és persze valószínűleg több kereseti lehetőséggel is, de ahogy telik az idő, napok,hetek,hónapok,évek....valami üresség az amit elkezdek érezni,valami hiányzik....Ezt az érzést csak azt érezheti ,aki egy igen összetartó,zárt és szeretetben gazdag környezetben nőtt fel...Érzem azt,hogy hiába lehet megvan mindenem,mégsem teljes az életem,mert nem tudom teljesen élni azok nélkül akikkel felnőttem,akik felneveltek,az a közösség ,ahol biztonságban éreztem magam,ahol ha bármi gond adódott vagy öröm,bánat azon együtt osztoztunk együtt oldottuk meg. Ebben a "kinti" világban olyan egyedül és magamra hagyatottnak érzem magam és ezen a ponton sok dologra rájön az ember,többek között arra a mondásra "A pénz nem boldogít" Nem mintha itt az ember úszna a milliókban,lógatva a lábát,mert tényleg a mi kis fizetésünkért (ami lehet otthon óriásinak hangzik átváltva de az itteni élethez olymi elegendő) "vért izzadva " dolgozunk sokszor ,legyen az szellemi vagy fizikai munka, és hatalmas lelki erő kell ahhoz hogy ezt mind családi hétvégék, közösen eltöltött karácsonyok, vagy néha csak "kifújjuk a gőzt a barátokkal" nélkül kell ezt végigcsinálnunk.
Ilyenkor kicsit elgondolkozik az ember...megéri ez nekem?Megéri feladni az én szerény ,de családi szeretetben való életemet egy idegen,zord ,de színesebb életért?
Akik olyan közösségből jöttek ,mint én valószínűleg ha szívükre teszik a kezüket tudják a választ.
Valószínűnek tartom,hogy azon amish fiatalok 90%.-a ,aki rumspringa után visszatér a puritán amish közösségbe is ugyanígy érez és ugyanígy gondolja az egészet. Mert lehet ,hogy a kinti világban megengedett volt nekik minden, kipróbálhattak rengeteg olyan dolgot, műszaki eszközt amíg addigi életekben ezelőtt soha,mégis a megszokottat választják abban amiben és ahogyan felnőttek.
"Az amishok világa arra ösztönöz minket, hogy átértékeljük a munkához,
és a családhoz való viszonyunkat. Számukra az a legfontosabb, hogy a
munka családi, baráti körben teljen, és hogy a munkából és a haszonból
mindenki egyenlően vegye ki a részét. Hihetetlenül erős
közösségtudatban élnek. Az amerikai, vagy európai társadalmakban az
ember azért dolgozik, hogy megvalósítsa önmagát, hogy minél többet
keressen, és abból anyagilag támogassa a családját. A kérdés csak az,
mi teszi az embert boldoggá: a magas fizetés, vagy a tudat, hogy
tartozunk valahová, hogy egy olyan környezetben élünk, melyben sok
erős kapcsolat vesz körbe bennünket. Az amishok szerint az élet igazi
célja nem önmagunk kiteljesítése, hanem gondoskodás a közösségről,
amely a részévé fogad."(forrás:http://www.fogjunkossze.abbcenter.com/?id=13582&PHPSESSID=bdc955cf2e75ca9068e5c19019199010#)
Mindenki maga dönti el persze hogyan éli az életét,mi a jó neki és családjának a létfenntartásért ebben a mai szennyes pénzorientált világban.
Az én válaszom csak annyi: Igen ,aki elmegy egyszer ,valamikor úgyis HAZATÉR...
Az egyik ilyen "sorozatzabálásom" alkalmával volt alkalmam egy számomra elég érdekes népcsoporttal és szokásával megismerkedni. Ők az Amishok. Lehet sokaknak ez semmit nem mond,de röviden-tömören :
"Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják" (forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Amisok)
Ez magában még annyira nem nagy szenzáció,hiszen rengeteg törzs él még így a világon (hozzáteszem valószínű sokkal könnyebb és boldogabb pénz nélküli világban)
Mégis van egy különös szokásuk amiben hasonlóságot véltem felfedezni a mi "modern" generációnk között.
Ez az un. rumspringa amikor az amish fiatalok 16-17 éves korukban elhagyhatják a zárt világukat és kipróbálhatják a "valódi " életet, majd ők döntik el,hogy visszatérnek a közösséghez vagy sem. (Az amish fiatalok 90%.- a visszatér a közösséghez)
Hogy hogyan is látok összefüggést az amish fiatalok és a mi generációnk között?
Elsősorban gondolok itt az országot elhagyó,új életet próbáló felfedezni induló vagy éppen szülőhelyüktől távol elköltözött fiatalokat. Valójában mindannyian valami újat,valami számunkra felfedezetlent persze legfőbbként a mai gazdasági helyzet alakulása miatt a jobb kereseti lehetőséget keresve indulunk útnak ,hátrahagyva a mi megszokott világunkat,családunkat ,közösségünket. Én személy szerint egy kis faluból indultam a nagyvilágba,ami eleinte érdekes,csodálatos világ ,tele újabbnál újabb felfedezésekkel és tapasztalatokkal és persze valószínűleg több kereseti lehetőséggel is, de ahogy telik az idő, napok,hetek,hónapok,évek....valami üresség az amit elkezdek érezni,valami hiányzik....Ezt az érzést csak azt érezheti ,aki egy igen összetartó,zárt és szeretetben gazdag környezetben nőtt fel...Érzem azt,hogy hiába lehet megvan mindenem,mégsem teljes az életem,mert nem tudom teljesen élni azok nélkül akikkel felnőttem,akik felneveltek,az a közösség ,ahol biztonságban éreztem magam,ahol ha bármi gond adódott vagy öröm,bánat azon együtt osztoztunk együtt oldottuk meg. Ebben a "kinti" világban olyan egyedül és magamra hagyatottnak érzem magam és ezen a ponton sok dologra rájön az ember,többek között arra a mondásra "A pénz nem boldogít" Nem mintha itt az ember úszna a milliókban,lógatva a lábát,mert tényleg a mi kis fizetésünkért (ami lehet otthon óriásinak hangzik átváltva de az itteni élethez olymi elegendő) "vért izzadva " dolgozunk sokszor ,legyen az szellemi vagy fizikai munka, és hatalmas lelki erő kell ahhoz hogy ezt mind családi hétvégék, közösen eltöltött karácsonyok, vagy néha csak "kifújjuk a gőzt a barátokkal" nélkül kell ezt végigcsinálnunk.
Ilyenkor kicsit elgondolkozik az ember...megéri ez nekem?Megéri feladni az én szerény ,de családi szeretetben való életemet egy idegen,zord ,de színesebb életért?
Akik olyan közösségből jöttek ,mint én valószínűleg ha szívükre teszik a kezüket tudják a választ.
Valószínűnek tartom,hogy azon amish fiatalok 90%.-a ,aki rumspringa után visszatér a puritán amish közösségbe is ugyanígy érez és ugyanígy gondolja az egészet. Mert lehet ,hogy a kinti világban megengedett volt nekik minden, kipróbálhattak rengeteg olyan dolgot, műszaki eszközt amíg addigi életekben ezelőtt soha,mégis a megszokottat választják abban amiben és ahogyan felnőttek.
"Az amishok világa arra ösztönöz minket, hogy átértékeljük a munkához,
és a családhoz való viszonyunkat. Számukra az a legfontosabb, hogy a
munka családi, baráti körben teljen, és hogy a munkából és a haszonból
mindenki egyenlően vegye ki a részét. Hihetetlenül erős
közösségtudatban élnek. Az amerikai, vagy európai társadalmakban az
ember azért dolgozik, hogy megvalósítsa önmagát, hogy minél többet
keressen, és abból anyagilag támogassa a családját. A kérdés csak az,
mi teszi az embert boldoggá: a magas fizetés, vagy a tudat, hogy
tartozunk valahová, hogy egy olyan környezetben élünk, melyben sok
erős kapcsolat vesz körbe bennünket. Az amishok szerint az élet igazi
célja nem önmagunk kiteljesítése, hanem gondoskodás a közösségről,
amely a részévé fogad."(forrás:http://www.fogjunkossze.abbcenter.com/?id=13582&PHPSESSID=bdc955cf2e75ca9068e5c19019199010#)
Mindenki maga dönti el persze hogyan éli az életét,mi a jó neki és családjának a létfenntartásért ebben a mai szennyes pénzorientált világban.
Az én válaszom csak annyi: Igen ,aki elmegy egyszer ,valamikor úgyis HAZATÉR...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)