Fuss az életedért,fuss mások életéért!

Őszintén ,ha az emberek többsége a futásra gondol kirázza a hideg,vagy inkább nem is gondol rá.
Én is így voltam vele.kezdve az általános iskolák "kúper" tesztjeitől kezdve, a kötelező körkörös futások az iskolai pályákon.Utáltam futni...tényleg utáltam egészen a tavalyi év márciusáig,amikor is elhatároztam magam az életmódváltásra. Ehhez persze hatalmas lökést és segítséget kaptam a barátomtól,aki megtanított a sport szeretetére és tiszteletére.

Emlékszem életem első körére a parkban ,(ami olyan 3km lehet), betettem a kis fülesem (mert én csak zenére tudok futni a mai napig),persze a kötelező bemelegítés és indulás.Barátom előttem "kullogott" (mert ugyebár az én tempóm messze nem haladta meg az övét) én követtem...első 5 perc semmi gond,aztán kezdtem fáradni...ömlött rólam a víz,de ha az ember nagyon akar valamit azt megcsinálja..na én így voltam vele pont akkor,hogy már csak azért sem állok meg ha belerokkanok sem...és megcsináltam..mondanom sem kell azt a hihetetlen boldogságot amit akkor éreztem,hogy igen Megcsináltam,sikerült!

Ez a sikeres kezdet adta meg a lökést,hogy elkezdjek futni..Nem mondom ,hogy az első hetekben nagyon élveztem volna a futást,de ahogy telt az idő ,egyszerűen jól esett a napsütésben futni és csak úgy jöttek a boldogsághormonok,minden futásom végén majd kicsattantam az örömtől,azt éreztem újjászülettem.
és Tudjátok még mire jöttem rá?Ha mérges,ha szomorú,ha levert voltam,ha valami rossz ért a futás mindig segített,úgymond "kifutottam" magamból a rosszat (és szerintem sok esetben ez mentett meg a teljes befordulástól, amit itt sokszor megél az ember távol a családtól,a folyamatos monotonitástól,időjárástól)

Akkoriban egy nagyon tündér magyar lánnyal dolgoztam az étteremben (ő gyakorlott túrázó,hegymászó és futó volt) Az interneten valahogy ráakadtam a Race for Life nevű akcióra ,ami úgymond nem verseny csak egy 5km.-es "fun-run", de a regisztrációs díjjal támogatod a rákkutatást. Jelentkeztünk..(egy évben több ilyen futást rendeznek London különböző pontjain) Mi akkor a "city" nevű útvonalat választottuk,ami a belvárosban volt egy elkerített rész. Nagyon izgultam már előtte való nap este,nem volt ez ugyan verseny ,de kíváncsi voltam azért mire vagyok képes,mennyi idő alatt futom le azt az 5km.-t.Mondanom sem kell rengetegen voltunk (mindenki rózsaszínben szinte,mert ezt többnyire nők futják,és a mellrákért) Nagyon vicces,bohémos futóruha kombinációkat láthattunk,tényleg nagyon színes volt:) egyedül az időjárás nem kedvezett nekünk ,mert esett az eső, de ezt feledtette velünk a hatalmas szurkolóközönség akik végig az egész pálya mellett jelen voltak és bíztattak,és a hatalmas húzóerőm Anita, aki nélkül talán nem futom le a 29 perces időmet ,ami tudom annyira nem nagy eredmény ,de nekem mint kezdő futónak igen is nagy dolog volt és ,hogy valahol az elején értünk célba (több ezren voltunk,persze van aki csak lesétálja,lekocogja,hiszen ez nem verseny) A futam végén érmet és egy kis "feltöltő" csomagot kaptunk ásványvízzel,müzliszelettel.

Anitával ,futás előtt még szárazan:)

Az éven is részt vettem a legjobb barátaimmal ezen a futáson ,ami a Hyde Parkaban került megrendezésre,a tavalyi év esős időjárását hihetetlen forróság váltotta fel,egy kicsit nehezebb is volt a futás,de a lényeg,hogy nem hagytuk el egymást,mert együtt ,karonöltve léptük át a célt!:)

A legjobbakkal Zsuzsu,Emi,Adrosz és jómagam:)

A futás megtanított saját határaim feszegetésére,a kitartásra, a soha ne add fel elvre és arra ,hogy élvezzem és,ha még sokszor kilátástalannak látom a dolgokat tudjak felállni = Fuss az életedért

Jótékonyság ami jó érzéssel tölti el az embert,nemcsak azért mert másokon segítünk,hanem ezáltal leszünk mi is "emberibbek",értékesebbnek érezzük magunkat,hogy teszünk valamit másokért,teszünk valamit a világért így leszünk mi is a mások és világ által segítve= fuss mások életéért