Az egyik ilyen "sorozatzabálásom" alkalmával volt alkalmam egy számomra elég érdekes népcsoporttal és szokásával megismerkedni. Ők az Amishok. Lehet sokaknak ez semmit nem mond,de röviden-tömören :
"Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják" (forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Amisok)
Ez magában még annyira nem nagy szenzáció,hiszen rengeteg törzs él még így a világon (hozzáteszem valószínű sokkal könnyebb és boldogabb pénz nélküli világban)
Mégis van egy különös szokásuk amiben hasonlóságot véltem felfedezni a mi "modern" generációnk között.
Ez az un. rumspringa amikor az amish fiatalok 16-17 éves korukban elhagyhatják a zárt világukat és kipróbálhatják a "valódi " életet, majd ők döntik el,hogy visszatérnek a közösséghez vagy sem. (Az amish fiatalok 90%.- a visszatér a közösséghez)
Hogy hogyan is látok összefüggést az amish fiatalok és a mi generációnk között?
Elsősorban gondolok itt az országot elhagyó,új életet próbáló felfedezni induló vagy éppen szülőhelyüktől távol elköltözött fiatalokat. Valójában mindannyian valami újat,valami számunkra felfedezetlent persze legfőbbként a mai gazdasági helyzet alakulása miatt a jobb kereseti lehetőséget keresve indulunk útnak ,hátrahagyva a mi megszokott világunkat,családunkat ,közösségünket. Én személy szerint egy kis faluból indultam a nagyvilágba,ami eleinte érdekes,csodálatos világ ,tele újabbnál újabb felfedezésekkel és tapasztalatokkal és persze valószínűleg több kereseti lehetőséggel is, de ahogy telik az idő, napok,hetek,hónapok,évek....valami üresség az amit elkezdek érezni,valami hiányzik....Ezt az érzést csak azt érezheti ,aki egy igen összetartó,zárt és szeretetben gazdag környezetben nőtt fel...Érzem azt,hogy hiába lehet megvan mindenem,mégsem teljes az életem,mert nem tudom teljesen élni azok nélkül akikkel felnőttem,akik felneveltek,az a közösség ,ahol biztonságban éreztem magam,ahol ha bármi gond adódott vagy öröm,bánat azon együtt osztoztunk együtt oldottuk meg. Ebben a "kinti" világban olyan egyedül és magamra hagyatottnak érzem magam és ezen a ponton sok dologra rájön az ember,többek között arra a mondásra "A pénz nem boldogít" Nem mintha itt az ember úszna a milliókban,lógatva a lábát,mert tényleg a mi kis fizetésünkért (ami lehet otthon óriásinak hangzik átváltva de az itteni élethez olymi elegendő) "vért izzadva " dolgozunk sokszor ,legyen az szellemi vagy fizikai munka, és hatalmas lelki erő kell ahhoz hogy ezt mind családi hétvégék, közösen eltöltött karácsonyok, vagy néha csak "kifújjuk a gőzt a barátokkal" nélkül kell ezt végigcsinálnunk.
Ilyenkor kicsit elgondolkozik az ember...megéri ez nekem?Megéri feladni az én szerény ,de családi szeretetben való életemet egy idegen,zord ,de színesebb életért?
Akik olyan közösségből jöttek ,mint én valószínűleg ha szívükre teszik a kezüket tudják a választ.
Valószínűnek tartom,hogy azon amish fiatalok 90%.-a ,aki rumspringa után visszatér a puritán amish közösségbe is ugyanígy érez és ugyanígy gondolja az egészet. Mert lehet ,hogy a kinti világban megengedett volt nekik minden, kipróbálhattak rengeteg olyan dolgot, műszaki eszközt amíg addigi életekben ezelőtt soha,mégis a megszokottat választják abban amiben és ahogyan felnőttek.
"Az amishok világa arra ösztönöz minket, hogy átértékeljük a munkához,
és a családhoz való viszonyunkat. Számukra az a legfontosabb, hogy a
munka családi, baráti körben teljen, és hogy a munkából és a haszonból
mindenki egyenlően vegye ki a részét. Hihetetlenül erős
közösségtudatban élnek. Az amerikai, vagy európai társadalmakban az
ember azért dolgozik, hogy megvalósítsa önmagát, hogy minél többet
keressen, és abból anyagilag támogassa a családját. A kérdés csak az,
mi teszi az embert boldoggá: a magas fizetés, vagy a tudat, hogy
tartozunk valahová, hogy egy olyan környezetben élünk, melyben sok
erős kapcsolat vesz körbe bennünket. Az amishok szerint az élet igazi
célja nem önmagunk kiteljesítése, hanem gondoskodás a közösségről,
amely a részévé fogad."(forrás:http://www.fogjunkossze.abbcenter.com/?id=13582&PHPSESSID=bdc955cf2e75ca9068e5c19019199010#)
Mindenki maga dönti el persze hogyan éli az életét,mi a jó neki és családjának a létfenntartásért ebben a mai szennyes pénzorientált világban.
Az én válaszom csak annyi: Igen ,aki elmegy egyszer ,valamikor úgyis HAZATÉR...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése