Akik értünk vannak,akik távol vannak...

Kinek mi jut eszébe a karácsonyról? Kinek mi jut eszébe karácsonykor? Kinek miről is szól a karácsony?

Karácsony, mint a szeretet ünnepe, együtt a családdal, Jézus születése, otthon melege,karácsonyi sütik illata,ajándékok tömkelege,egy tányér meleg étel, jótékonyság-segítségnyújtás....
Mindenkinek  más és más persze...
Sajnos az egyre inkább pénzorientált világunkban,már sok családban értelmét veszti az igazi karácsony.
Nem akarok most itt beszélni a szeretet lényegéről, és hogy mi az ami igazán fontos karácsonykor, mert valahol legbelül szerintem mindenki tudja ,hogy miről szól..csak vagy elfelejtette,van aki ápolja a hagyományokat és megőrzi az értékeket, van akinek minden perc karácsony......

..de... Mi van azokkal akik családjuktól távol töltik,az ünnepeket (hivatásuk,munkájuk vagy éppen lakhelyük miatt)?
Tűzoltók,orvosok,mentősök,rendőrök...akik értünk dolgoznak ezeken az ünnepeken-vigyáznak,gyógyítanak,biztonságban tartanak bennünket, és állandó készeléntben vannak..

Kereskedelemben, vendéglátásban dolgozók ,akik egész karácsonykor azért dolgoznak ,hogy bennünket kiszolgáljanak, szolgáltassanak.

Ami talán a legközelebb áll hozzám (persze a vendéglátáson kívül) azok az emberek,akik másik országban ,családjuk nélkül töltik az ünnepeket.Ennek persze sokféle oka lehet,de úgy gondolom (és tudom is) a legtöbben munkájuk miatt, a drasztikus repülőjegyárak miatt nem tehetik meg ,hogy otthon a megszokott kis környezetükben, együtt a családdal töltsék az ünnepeket.
Én ezalatt a "röpke" 4 év alatt amit kint töltöttem külföldön, egyszer sem tudtam hazajönni a munkám miatt..
Vendéglátás ..nem kell bemutatnom szerintem senkinek.Londonban a karácsony (nekem legalábbis) sosem volt ünnep...sőt sajnos azt kell ,hogy mondjam alig hittem,hogy túl legyek rajta...Nekem egyetlen egy szabadnapom volt a 25.-ike, de az is csak azért mert akkor egész London leáll és tényleg senki nem dolgozik,(semmi tömegközlekedés,taxira is órákat kell várni).Utána persze 26.-tól ismét beindul a "nagyüzem" és folytadóik a robot.,a rohanás...26 .-án amúgy is bolondok háza van mert nálunk van az úgynevezett "Boxing day" ilyenkor 70-80-90% leárazások vannak az üzletekben, az emberek szó szerint tapossák egymást,általában néhány késelés ,lövöldözés is becsúszik ,hoy megkapják a leárazott termékeket..
Éljen a szeretet ünnepe -.-.....
Én sosem tudtam magam túltenni azon , hogy nekem nincs karácsonyom..amikor 24.-én reggel elindultam dolgozni tudván ,hogy itthon már mindenki javában sürög-forog ,készül az ünnepekre,fadíszítés, együtt a család..én meg még délután 4-5 óra fele is rántottát piritóssal szolgáltam fel azoknak az embereknek,akik nem ünneplik a karácsonyt...nagyon lehangoló tud lenni..persze a barátokkal mi is "megültük" a karácsonyt, de szerintem mindenki tisztában van azzal,hogy az nem ugyanaz....

Az idei karácsonyt már itthon tölthettem....Sokan kérdezgetik ,na és mit kaptál karácsonyra? Én erre csak annyit szoktam mondani, hogy a családomat,a barátaimat, és magát a KARÁCSONYT, hogy végre én is ünnepelhetek, és együtt lehetek azokkal akik a legfontosabbak nekem és a hagyományokat.

Ezuton szeretnék mindenkinek Boldog KArácsonyt kívánni, legfőbbképpen azon barátaimnak ,akik nem lehettek itthon az ünnepek alatt..én összetettem a két kezem értetek is és gondoltam RÁtok!!

Karácsonykor ..amikor együtt vagy a családoddal te is szánj magadban legalább egy percet azokra akik értünk vannak,távol vannak és nem tölthetik otthon az ünnepeket!

Határátkelő avagy vissza a határon

1 év volt a terv..3 és fel év lett belőle...ennyit bírtam,vagy ennyi elég volt..Hogy vesztesnek kellene magam érezni vagy győztesnek ? Sokat gondolkoztam ezen...talán más környezettel,életvitellel vagy munkával talán máshogy alakul,habár nem érzem azt,hogy én le tudnám abban az országban élni az életem.

Amikor november 22.-én megvolt az utolsó munkanapom,vegyes érzelmekkel voltam. Nagyon örültem ,hogy vége ,de ha azt nézem csak egy korszakot zártam le,ilyenkor mar csak a jó dolgokra gondol inkább vissza az ember. Másfél hetem volt,hogy mindent elintézzek,lezárjak (bankkártya,adóhivatal,hivatalos papírok)

Amit tudni kell arról ,ha hazakoltozik az ember:

• HM Revenue.-tol P85.-os nyomtatványt kikérni ,amit a P60 és P45.-os nyomtatva nyal együtt vissza kell küldeni ,és megkapod az adovisszateritest (olyan ,hogy az összes éved ,amit kint le dolgoztál ,vissza kapod az összes adót amit befizettel...olyan sajnos nem létezik..)
• Munkahelyedrol P45.-os nyomtatvány, amit akkor kapsz,ha leszámoltal a munkahelyeden (es persze a P60 ,amit minden év áprilisában kaptál az éves adoelszamolasodrol.
• Munkahelyedrol E301 -es nyomtatvány ,ami ahhoz kell,hogy amíg nincs Magyarországon munkahelyed, addig megtudod kapni a munkanélkülit,persze ehhez igazolnod kell ,hogy legalább 1munkanapod van be dolgozva 4 evvel ezelottrol Magyarországon...
• Lezárni az összes contractod (szerzodesed)-bankkártya,telefon előfizetés,internet stb..ami Direct Debitrol megy.

Az összes hivatalos iratod,bizonyitvanyod össze készíteni,egy helyre tenni.

Ezek a legfontosabbak ,persze egyenfuggo ,hogy kinek milyen lezárni valója van.

Persze ez idő alatt volt idom végre "élvezni" Londont, bejártam kedvenc londoni helyeim ( Harrods,Oxford Street,Starbucks,National Gallery es meg sorolhatnám),volt idom a barátokra,baratomra es olyan dolgokra amikre azelőtt nem igazán volt se idom,se energiam.

Fantasztikus es felejthetetlen érzés ,amikor azok az emberek akik fontosak neked,akik mindig ott voltak neked ,mind egy helyen ,együtt  búcsúztatnak téged .Mind a volt munkatársaim,akik közül sokan mára mar barátságot kötöttünk ,mind azok a magyar barátaim akik olyan sokat jelentettek nekem ezalatt a 3 es fel év alatt.Sokat köszönhetek nekik es a támogatásoknak,talán nélkülük nem is csináltam volna ezt végig,mert mindannyiunknak vannak nehéz idoszakai,ugyanúgy ahogy könnyűek is..,de ott egy idegen országban ez nem csupán  csak barátság..mi egy CSALAD vagyunk, es ki tartunk-ki kell tartanunk egymás mellett,mert nekünk ,a család nélkül csak ez az egy biztos pontunk van.Sajnalom,hogy ezeket az embereket ott kellett hagynom ,remelem egyszer mindannyian haza tudnak költözni es a saját országukban megoregedni.

Sokan magyarok nem azért választják a külföldi életet, az elvandorlast,mert kalandot keresnek,nyelvet akarnak tanulni, hanem ,mert rá vannak kényszerítve az országunk gazdasági helyzete es a munkanélküliség miatt.Tehat senki ne gondolja azt,hogy kint olyan könnyű,mert nem az..nem leszünk milliomosok ,csak éppen nem kell azon aggódnunk,hogy lesz e elég pénz a rezsire,ételre. Nincs sokkal jobb életük ,mert családtól távol élnek, es igen ok is legtöbb esetben napi 10-12orat végig dolgoznak ,legyen szó akármilyen munkakorrol...de erről sokan tudnának mesélni.

Én bátorkodtam haza jönni ,talán nem éppen a legjobb időben,de ha arra az időre várok,amikor alkalmas lesz haza jönni,talán sose jutnek haza.

Hogy hiányozni fog London?Nem érzem úgy ,hogy hiányozna.Olyan dolgokban es élményekben volt részem ,amiben talán másnak sose lesz lehetősége az életben ,én ezekkel az élményekkel csak  gazdagabbnakérzem magam. Vesztes vagy győztes vagyok? Valójában ezen nem érdemes gondolkozni,úgy érzem sok olyan helyzet volt a külföldi életem során amikor megfutamodhattam volna,de nem tettem,kitartottam. 

Egy korszak lezárult. Megtanultam küzdeni, ami talán majd jól jön most nekem,megtanultam értékelni azt amink van es nem többet mutatni,mint amink nincs. Milliomos nem lettem,viszont a kitartást megszerezték ahhoz ,hogy talán egyszer az életben az legyek. De nem is ez a lenyeg,hanem,hogy végre a családommal lehetek,ami mindig is nagyon hiányzott, es felkészültem induljak neki az új életének,visszailleszkedesemnek ,ki hogy nevezi es megmutatni,hogy vissza a határon is van élet es meg lehet csinálni. (Mégha,ez a határátkelő blog fanoknak nem is fog tetszeni)

U.i.: Meg mielőtt bárki is megkovezne,miért is költöztem haza, annyit szeretnek mondani,hogy kösse össze a nadrágján a madzagot ,költözzön ki es tapasztalja meg.

U.i.2: survivegirl blogon folytatom ,hogyan sikerült visszailleszkednem es milyen nehézségekkel kell szembenéznem es megoldást találni rá.

Xxx

Gyermekvállalás vagy gyermekáldás?

A két szó jelentése számomra teljesen eltér. Gyermekvállalás..önmagában ez a szó olyan erőltett,mintha a nőre rá lenne kényszerítve az ,hogy gyereket vállaljon akarata ellenére..ellenben a gyermekáldás olyan várakozással teli, hogy az anya nagy szeretettel és igalommal várja a pici érkezését..

Valójában mikor ideális egy nőnek szülni?
Fiatalon,amikor még fiatal a szervezet,kevesebb a rizikófaktor?30-40 évesen amikor már kiépitettünk magunk körül mindent(karrier,anyagi biztonság,érettség)?

Ahogy modernizálódik és változik a világunk ,vele együtt mi emberek is változunk..
Régen nagymamáink világábában a nőnek még a család összetartása,rendben tartása volt a feladata,hogy elvégezze az iskolát (ami abban az időben többnyire a 8 általános volt,ritkábban a középiskola),ismerkedés,házasság és a háztartás-gyermeknevelés.23 évesen már "öreglánynak" számítottak ,ha még mindig "nem kelt el" a lány.
Napjainkban amikor már a nők több jogot kaptak a kiteljesedéshez,önmegvalósításhoz, amikor sajnos a legtöbb esetben azért dolgoznak,mert a családot csak így tudják fent tartani ,eltolódnak az események.
Középiskola-egyetem-munkahelykeresés-karrierépítés.....minél nagyobb pozícióba kerülnek,annál nagyobb a  felelősség,több a megoldandó feladat,ebből sokszor stresszes helyzetek alakulnak ki ami csak fokozódik egy nagyon "tömény" és gyors életformával.

Amióta fővárosban élek (8-9 milliós lakossággal) azt tapasztalom,hogy egybe folynak a napok,elmegyek korán reggel dolgozni és este érek haza,amikor szabadnapom van akkor is főzés ,mosás ,takarítás, a fentmaradó szabadidőmben meg pihenek (persze a heti 4-5 edzésemből nem adok),mert annyira kivagyok merülve az egész heti pörgéstől.
(fogalmam sincs ,hogy ebbe a feszített élet tempóba ,hogy képesek az emberek még szórakozni is eljárni,vagy bármi mást csinálni)
Tehát nem csodálkozom ,hogy ezekben a társadalmakban teljesen kitolódik vagy sajnos sok eseteben elmarad a gyermekáldás..,mert egyszerűen lehetetlen ilyen körülményekkel a gyermeknevelést összeegyeztetni.

Persze a nők manapság inkább előtérbe helyezik a karriert ,azt ,hogy "élni" akarnak,utazgatni..
Emellett észre sem veszik,de repülnek az évek,és nemhogy gyermekvállalás,de a megfelelő partner megtalálása is elmarad. Divat lett a nyugatról átvett "szinglisék" (vegyük csak ide a szex és new york carrie bradshaw.-ját,aki közel 40évesen megy még "csak" férjhez) Divat lett a függetlenség adta szabadság, a párok külön lakásban élése (hogy legyen meg a személyes szabadságuk mondván),rendezvények,partyk,barátok...és már meg is öregedtek...persze ez csak a nagyon modern,"óriás) városokban gyakori.

Tapasztalatom és meglátásom szerint a vidéki városokban,falukban még inkább megvan a hagyományok őrzése,hogy az anyaság igenis fontos,és meg kell tanulnunk nem önzőnek lenni és nem csak a saját érdekeinket előtérbe helyezni,mert ahogy sokan elmondták a gyermekáldásnál,az ,hogy a kezedben tartahatod a kisbabádat hatalmasabb és boldogabb érzés nincs is egy nő számára, ezt semmilyen utazás vagy karrier nem pótolhatja....

Feltehetjük a kérdést ,hogy akkor mégis mi az ideális kor a gyerekszülésre..
Egészségügyileg az orvosok szerint 20-30 éves kor között a legkisebb a kozkázat a komplikációkra,örökletes betegségekre,32 éves kortól már felajánlják a magaztvízből való megvizsgálást (hogy a gyermek egészséges-e,nem .-e hajlamos a down-korra)

Szerintem olyan ,hogy ideális kor nincs,mert emberek vagyunk és különbözőek,különböző hátterekből..Valójában minden nő érzi azt,ha eljön az idő és készen áll a gyermekre és,hogy "feláldozza" magát a gyermeknevelésnek, a gyermekét helyezze előtérbe.Én személy szerint mindig is inogtam ebben a kérdésben ,régebben 20-23 évesen irigyeltem a barátnőim a komoly kapcsoltuk ,majd házasságuk miatt,én is már 24-26 évesen azt hittem családanya és feleség leszek..Nem lettem..Talán az élet hozta így vagy,hogy leginkább független voltam aki csak a barátainak él meg a családjának..nemtudom..még a mai napig nemtudom valójában mit is szeretnék..egyik pillanatban már nagyon vágyom egy nyugodt életre saját családdal ,de még mindig van egy kis részem ami visszafog ,hogy még várjak...várjak..de mire? az évek gyorsan mennek(főleg mostanában) ...nem leszünk fiatalabbak ugye...talán ideje lenne félretenni az "önzőséget" és felváltani önzetlenségre....

Én úgymond "régimódi felfogású" vagyok még..nem szégyellem,hogy tudok főzni (nem csak teát meg egy pár virslit) ,szeretem "kiszolgálni" azt akit szeretek,és hogy szerintem az ideális családmodellben a férfi hordja a nadrágot és megteremti a biztonságot a családnak,amíg az anya összetartja a családot,megadja a család "melegét" gyereket nevel,ellátja a háztartást 100%.-an, és a karrier abszolút nem számít,mert  többet fog érni az ,hogy minél többet legyen a gyermekkel,minthogy ide-oda dobálja vagy babysittereket fogadjon mellé,mert annyira leköti a munkája....

Nem általánosítok persze,mert sok mindentől függ,hogy ki milyen családformát tud fenntartani,sajnos a mai világválságban a nők is rá vannak kényszerülve nem arra ,hogy dolgozzanak még az otthoni teendők és gyereknevelés mellett,hanem sokszor éhbérért erős,fizikai munkát végezzenek..ez nagyon szomorú..és ezért tehetne valamit az állam a gyermekes anyák ügyében (részmunkaidő,normálisan megfizetett Gyes,Gyed, baba-mama klubbok létrehozása) egyszerűen kis ráfordítással többet tenni azokért a nőkért akik keményen dolgoznak nap mint nap a gyereknevelés mellett,azokért a nőkért akik "önzetlenek" és akármilyen kemény is az életük ,de a gyerekük mosolya mindig könnyebbé teszi még a nehéz napokat is....

Mindenki döntse el saját maga mi a fontosabb ,és ,hogy önző lesz vagy önzetlen.......
Én az önzetlenségre voksolok :)

Dancing in the rain

Érdekes "cikket" olvastam minap az egyik hírpotálon.. "A közhangulat és jövőtlenség miatt menekülnek a magyarok"..Közvélemény kutatás külföldön élő magyarokról miért emigráltak,haza költöznének.-e,mi a negatív tapasztalatuk külföldön,eltudtak.-e helyezkedni saját szakmájukban (50 magyarhoz küldtek felmérést, az amúgy mostanra már  100ezerre becsült kivándorlóhoz viszonyítva)

Itt többek között szó esik arról,hogy az emigrációs okokhoz a jövőkép hiánya és közhangulat vezet (pénz a 3.-dik helyen,ami elég meglepő,mert ide a legtöbben a pénztelenség miatt jönnek ki)
Otthoni szabadságaim alatt (én nagyon Magyarország párti vagyok) a közhangulatot én is tapasztalom,az állandó síránkozást (még olyanoktól is akiknek amúgy semmire nem kellene panaszkodniuk), az eladók hihetetlen "kedvességét" olykor (tisztelet a kivételnek)
A jövőkép hiánya...tudjátok én nagyon sok nemzettel dolgozok együtt (spanyol,lengyel,olasz,litván többek között) és náluk még nem az ,hogy ugyanazok a problémák vannak,mint nálunk, hanem sok esetben rosszabb,persze az alap mindenhol ott van, a gazdasági válság, az értelmetlen dolgokra (utazás,műszaki cikkek, több milliós autók és házakra felvett svájci frank alapú hitel)

Itt azt kell mondjam,vagyis az én meglátásom szerint, az emberek tovább nyújtózkodtak,mint ameddig a takarójuk ér (mondás alapján) Valahogy nem tudom mitől alakult ez ki ,probálunk többnek látszani ,mint amilyenek valójában vagyunk és persze amit megengedhetünk magunknak és ezt jól ki is használta a világ szinte minden országban ,és az egyik ok amiért válság van mindehol (hangsúlyozom MINDENHOL, nem csak Magyarországon) ,csak sajnos ott van az embereknek azon rétege ,akik tényleg rászorultak a hitelre, (és persze a bankok ezt is jól kihasználták,csábító ígéretekkel,mert ugye szegény egyszerű ember ugysem ért hozzá,így egy jól megszerkesztett előadással jól belehúzták őket a mélygödörbe)
Mi maradt ezek után?Pénztelenség,adósságok,megszorítások,munkanélküliség (bár én még mindig úgy látom ,hogy ez így volt megszervezve,és nem is akarják ,hogy jobb legyen,mert így az ő malmuk jobban mozog...gondolok itt az IMF, FED, EU "barátainkra")
Elmondanám,hogy Anglia sem olyan rózsás gazdaságilag ,mint ahogy az kivülről látszik,hamarasona itt is felborul a kártyavár,főként a bevándorlók helyzete (David Cameron miniszterelnök úr ugyanis nem a bevándorló szeretetéről híres,és jövő év januárjától már szigorításokat kezd a bevándorlás növekedése ellen), na meg a hihetetlen mennyiségű segélyek osztása.....sorolhatnám....

Visszatérve , sokat beszélgetünk a munkatársaimmal a saját hazáinkról,helyzetünkről..és bármennyire is sokak számára meglepő ,de hiába ugyan mindegyik országában nagyjából ugyanaz az helyzet ,mint nálunk (pénztelenség,munkanélküliség) szinte mind egytől-egyig haza vágyik, hazatérne (idővel tervezik ,hogy haza is fognak,persze nem most,mert nem tehetik meg)

Vendéglátás,szállodai munkák(takarítás,recepció,szakácskodás stb) ez nem élet, úgy mondom nincs életed, nemhogy magadra nincs idő,hát akkor még a családodra....Persze nekem nincs még családom,fiatal vagyok,teljesen más ,mint akinek családja van és azokról kell gondoskodnia,otthon ott van a hatalmas hiteltörlesztője,jelzáloghitele.
Itt megélnek,igaz rengeteget dolgoznak 3 műszakban sokszor 10-12 órát,de legalább megélnek...mert rá vannak utalva...,de sajnos a szükség nagy ÚR szokták mondani...

Én ezalatt a 3és fél év alatt sokszor voltam nagyon mélyponton, a család és barátok hiánya,a saját, nyugodt környezetem (mivel vidéki vagyok,elég nehéz elviselnem mind a mai napig ezt a pörgést,sok embert,túlzsúfoltságot) ,de mindig úgy voltam vele,hogy igenis nem futamodok meg,megcsinálom és megmutatom otthon,hogy itt megállom a helyem,úgy érzem bizonyítottam,megtanultam itt sok dolgot (többek között küzdeni,a nyelvet) és végre sikerült eljutnom végre arra a pontra,hogy hazamegyek,mert itt nem találom magam,csak lebegek,nem igazán haladok se előre,se hátra (de annyira nem is akartam soha,mert itt soha nem telepednék le) Egy nagyon kedves román ismerősöm erősített meg valamelyik nap (pedig Románia sem éppen egy virágzó ország) ,hogy ő nagyon örül,hogy végre hazamegyek ,mert ez csak azoknak való akinek otthon tényleg se jövője,se hazája vagy éppen ide kényszerül, nem pedig egy olyannak aki fiatal és talán még tudna is meg lehetősége is lenne,mégha kevesebb pénzért is.Ő is éppen ebben erősíti meg a velem egyidős lányát,aki itt ugyan ügyvédi irodában dolgozik  ,mégsem tud félretenni, csak annyi hogy elvan itt,eljár szórakozni,éli az életét...de ha félre akarna tenni akkor meg nem élhetne..nos egy 28 éves egyedülláló lánynak meg lassan csak el kellene kezdeni az életet családdal,de ahhoz el kell járnia,hogy ismerkedjen,de akkor nem tud félretenni,mert itt azért egy "going out" elég drága mulatság...
A landladym (akitől a házat bérlem,és magyar származású) is csak támogat ,mert ő nem csak rajtam ,de más magyar fiatalokon is látja ,hogy csak egy helyben vannak itt ,se előre se hátra nem haladnak.

Otthon valószínű kemény csatát fogok megvívni, mind azért ,hogy visszailleszkedjek,hogy munkát találjak és megálljam a helyem,de most jelen pillanat ,pár év londoni tapasztalat után ennek idejét érzem.
Az itt felszedett tapasztalataim,mentalitás alapján talán fog sikerülni, ha nem még mindig rengeteg lehetőség van előttem szerte a világban úgy érzem,de én próbálom hinni azt,hogy igenis rendbe jön majd a mi kis országunk egyszer(biztos nem most fog) ,de legfontosabb, hogy ott lesz a családom és a barátaim akikre bármikor számíthatok és végre a közelükben lehetek ,és talán a mélypontokat is könnyebben át fogom majd vészelni,mert fel állni mindig tudni kell és persze akarni,keresni a kiskapukat, a legvégső elkeseredésükben is kell lennie megoldásnak,muszáj ..legfőbbképpen magunkért és a majdani családunkért,környezetünkért....

 "Nem azt kell várni az életben ,hogy elmúljon a vihar,hanem hogy tanuljunk meg táncolni az esőben!"

Csalás és ámítás...Kinek jó?

Kérnék egy dupla hamburgert, nagy sült krumplival és "lájt kólával"...
Kinek ismerős?Akkor téged is üdvözöllek a klubban...
Komolyan elhisszük ha zéró kalóriás szénsavas méreggel (mért máshogy nem tudom hívni amiben aszpartam van) kísérjük ezt a hihetetlen kalóriabombát,ami mellesleg csak üres kalória ,mert óra múlva megint ugyanolyan éhes leszel ,mint amikor egy órával ezelőtt megetted?Azt,hogy miből van hagy ne taglaljam.. elég, ha megnézed a Supersize ME dokumentumfilmet a youtube.-on...

Vendéglátásban dolgozok,igaz nem gyorsétteremben (bár angliai munkatapasztalatomban van egy féléves gyorséttermi dolgozó periódus is) ,de számtalan ilyen esettel találkozok...

1.Bejön reggel a kedves vevő és kér magának elvitelre egy hatalmas vajas croissant skinny mocha.-val (skinny=0,1%zsírszegény tejre kifejezés ,mocha=kávé+csokoládésyrup v. por+ tej)
 (azzal ámítja magát ,hogy csak "sima" croissant.-ot kért nem pedig ízesítettett,attól kevesebb a kalória és attól mert alacsony zsírtartalommal issza az agyoncukrozott csokis kávéját sok száz kalóriát mentett meg)

2.Vasárnap délután ,beülős barátnős beszélgetés: -Kérhetnék egy skinnny forró csokit tejszínhabbal a tetején?
(attól mert alacsony zsírtartalmú tejjel issza azzal ámítja magát,hogy a csokiporban és a tejszínhabban lévő cukorrengeteg csak úgy eltűnik a skinny párosítással)

3.Üzletasszonyok hétköznap ebédidőben: Kérhetnék egy Tricoloure Salátát (tricoloure saláta=mozzarella,óriás paradicsom,avokádó) egy adag sült krumplival?
(attól mert salátát rendelt azzal ámítja magát,hogy a sült krumpli is teljesen egészséges hiszen az is zöldség vagy nem?:D az ,hogy milyen energiaértéke van és hogy miben és hogyan sütik az már teljesen lényegtelen)

........sorolhatnám a végtelenségekig a hasonló "ámító" rendeléseket..
Kérdem én az emberek valóban elhiszik,hogy attól mert valami "skinny" valami saláta, valami light vagy diet vagy low fat az bármivel kombinálva nem olyan kalóriabomba, nem hat ki annyira szervezetünkre ,mintha szimplán csak a full zsíros tejet vagy a "sima kólát" innánk, vagy szimplán a sült krumplit megennénk szendviccsel (ahogy az angoloknál szokás)?
Mire ez az önámítás?Miért nem lenne könnyebb egészségesen,tisztán enni amivel talán nem tömnénk tele a szervezetünk méreg anyagokkal és talán kevesebb esélye lenne annak,hogy behódoljon a szervezetünk a ráknak,a diabetesnek,szívinfarktusnak,elhízásnak?
Megmondom miért..mert könnyebb magunkkal elhitetni ,hogy ez így jó ,mi megtettünk akkor mindent ,hogy "egészséges" legyen, minthogy Tennénk annak érdekében,hogy tényleg egészségesebb legyen..

Igen,régen én is ilyen voltam,a drága öcsikém mindig a szememre vetette : -Evike, ennek mondd már meg mi az értelme, ez kb. olyan ,int szalonna sütéskor a hagymás zsíros kenyérhez "lájt kólát" inni..nem változtat semmit a tényen...ne leszel ettől karcsúbb..
...és milyen igaza volt....

Ezek az újkeletű kifejezések,mint "low fat","zero calorie" "light" "diet" "low calorie" mind csak megtévesztés.
Gondolj bele , ha valamiből el kell venni ,de az ízét meg kell tartani ugyanúgy ,hogy a vásárló máskor is megvegye,akkor hozzáadnak mást...a low fat valójában több cukrot jelent, a low calorie több zsírt a light és diet meg agyon nyomott aszpartamos édesítővel való terméket...
Nem gyártok én itt össze-esküvés elméleteket ,de aki egy kicsit is utánaolvas tudja ,hogy ez az egész élelmiszeripar egy nagy körforgás amely érdeke szinte az összes iparágnak a Földön!

Az embereknek először is saját magukkal kellene kibékülniük és ténylegesen elhatározni magukat!
Nem kell itt őrületes fogyókúrákba kezdeni csak magán az életmódon változtatni és talán még jobban is éreznék magukat a bőrükben,magabiztosabbnak és nem menne ez az önámítás.

Ahelyett,hogy ámítjuk egymást és saját magunkat, inkább "nyissuk fel" egymás szemét és persze a sajátunkét és mutassunk példát ...kezdjük a családunkban, akinek gyermeke van a legfontosabb a helyes táplálkozásra nevelés,hiszen ez fogja meghatározni egész hátralevő életét,igen a táplálkozási szokások beidegződése éppen olyan fontos ,mint a családból felvett szokások,neveltetés stb...

Tartsuk távol a majd holnaptól, na még egyszer utoljára....

1.Elhatározni

2.Megvalósítani

"Ez nem csalás nem ámítás":)

Fuss az életedért,fuss mások életéért!

Őszintén ,ha az emberek többsége a futásra gondol kirázza a hideg,vagy inkább nem is gondol rá.
Én is így voltam vele.kezdve az általános iskolák "kúper" tesztjeitől kezdve, a kötelező körkörös futások az iskolai pályákon.Utáltam futni...tényleg utáltam egészen a tavalyi év márciusáig,amikor is elhatároztam magam az életmódváltásra. Ehhez persze hatalmas lökést és segítséget kaptam a barátomtól,aki megtanított a sport szeretetére és tiszteletére.

Emlékszem életem első körére a parkban ,(ami olyan 3km lehet), betettem a kis fülesem (mert én csak zenére tudok futni a mai napig),persze a kötelező bemelegítés és indulás.Barátom előttem "kullogott" (mert ugyebár az én tempóm messze nem haladta meg az övét) én követtem...első 5 perc semmi gond,aztán kezdtem fáradni...ömlött rólam a víz,de ha az ember nagyon akar valamit azt megcsinálja..na én így voltam vele pont akkor,hogy már csak azért sem állok meg ha belerokkanok sem...és megcsináltam..mondanom sem kell azt a hihetetlen boldogságot amit akkor éreztem,hogy igen Megcsináltam,sikerült!

Ez a sikeres kezdet adta meg a lökést,hogy elkezdjek futni..Nem mondom ,hogy az első hetekben nagyon élveztem volna a futást,de ahogy telt az idő ,egyszerűen jól esett a napsütésben futni és csak úgy jöttek a boldogsághormonok,minden futásom végén majd kicsattantam az örömtől,azt éreztem újjászülettem.
és Tudjátok még mire jöttem rá?Ha mérges,ha szomorú,ha levert voltam,ha valami rossz ért a futás mindig segített,úgymond "kifutottam" magamból a rosszat (és szerintem sok esetben ez mentett meg a teljes befordulástól, amit itt sokszor megél az ember távol a családtól,a folyamatos monotonitástól,időjárástól)

Akkoriban egy nagyon tündér magyar lánnyal dolgoztam az étteremben (ő gyakorlott túrázó,hegymászó és futó volt) Az interneten valahogy ráakadtam a Race for Life nevű akcióra ,ami úgymond nem verseny csak egy 5km.-es "fun-run", de a regisztrációs díjjal támogatod a rákkutatást. Jelentkeztünk..(egy évben több ilyen futást rendeznek London különböző pontjain) Mi akkor a "city" nevű útvonalat választottuk,ami a belvárosban volt egy elkerített rész. Nagyon izgultam már előtte való nap este,nem volt ez ugyan verseny ,de kíváncsi voltam azért mire vagyok képes,mennyi idő alatt futom le azt az 5km.-t.Mondanom sem kell rengetegen voltunk (mindenki rózsaszínben szinte,mert ezt többnyire nők futják,és a mellrákért) Nagyon vicces,bohémos futóruha kombinációkat láthattunk,tényleg nagyon színes volt:) egyedül az időjárás nem kedvezett nekünk ,mert esett az eső, de ezt feledtette velünk a hatalmas szurkolóközönség akik végig az egész pálya mellett jelen voltak és bíztattak,és a hatalmas húzóerőm Anita, aki nélkül talán nem futom le a 29 perces időmet ,ami tudom annyira nem nagy eredmény ,de nekem mint kezdő futónak igen is nagy dolog volt és ,hogy valahol az elején értünk célba (több ezren voltunk,persze van aki csak lesétálja,lekocogja,hiszen ez nem verseny) A futam végén érmet és egy kis "feltöltő" csomagot kaptunk ásványvízzel,müzliszelettel.

Anitával ,futás előtt még szárazan:)

Az éven is részt vettem a legjobb barátaimmal ezen a futáson ,ami a Hyde Parkaban került megrendezésre,a tavalyi év esős időjárását hihetetlen forróság váltotta fel,egy kicsit nehezebb is volt a futás,de a lényeg,hogy nem hagytuk el egymást,mert együtt ,karonöltve léptük át a célt!:)

A legjobbakkal Zsuzsu,Emi,Adrosz és jómagam:)

A futás megtanított saját határaim feszegetésére,a kitartásra, a soha ne add fel elvre és arra ,hogy élvezzem és,ha még sokszor kilátástalannak látom a dolgokat tudjak felállni = Fuss az életedért

Jótékonyság ami jó érzéssel tölti el az embert,nemcsak azért mert másokon segítünk,hanem ezáltal leszünk mi is "emberibbek",értékesebbnek érezzük magunkat,hogy teszünk valamit másokért,teszünk valamit a világért így leszünk mi is a mások és világ által segítve= fuss mások életéért

Cukor,mint fő ellenség?

Okkal tesszük fel ezt a kérdést. Manapság sajnos egyre gyakoribb a Diabetes magyar nevén cukorbetegség,egyre több a túlsúlyos felnőtt és sajnos fiatalkorúak is.Mitől is alakult ez így?
Ez a mai modern ,felgyorsult világ eredménye, és csakis ezt a túlmodernizálódó, a feldolgozott ételek töménytelen gyártásától és a rohamosan növekvő fast-food un. gyors éttermek (név szerint szerintem nem kell felsorolnom ezeket) elterjedésének tudhatjuk be.
Sajnos manapság már mindenbe cukrot kevernek,tesznek,sűrítenek és így tovább...
Egyik barátnőm jegyezte meg ,hogy milyen jó kis gyümölcslevet vett magának ...100%.-os gyümölcstartalom és hozzáadott cukrot nem tartalmaz...igen lehet nem adtak hozzá cukrot viszont a különböző tartósítóanyagok és a benne lévő fruktóz (azaz gyümölcscukor) jelentősen felemelte a cukortartalmát ,erről a cukor nélkülinek hitt termékről!Ha már itt járunk az egész kereskedelem arról szól,hogy hogyan tévesszék meg a vásárlót. Persze manapság (hálisten) sokan utána olvasnak és tájékozódnak valójában mi az amit érdemes megvenni, érdemes érte pénzt kiadni( mert mostanság nagyon meg kell gondolni ugye ,hogy mire adjuk ki a pénzt) Sokan azonban még mindig nincsenek tisztában azzal,hogy mennyi élelmiszerbe tesznek cukrot egyfajta ízfokozóként használva (régen a nagymamák általában cukrot tettek a gyerekek ételébe ha nem volt étvágyuk,persze mondanom sem kell utána nem kellett kétszer mondani,hogy egyenek)
Na a mai élelmiszeripar "szépen" megtartotta ezt a szokását...gondolnátok,hogy a kenyerekbe,feldolgozott ételekbe,üditőkbe mennyi cukrot tesznek? Utána lehet nézni,annyi csak a teendő ,hogy elolvasod a tápanyaganyag táblázatot és babummm. Én mindig is azon az elven voltam,hogy aminél 9gramm.-nál több cukor van az már az egészségemre és a testsúlyomra is kihat.
Nem azt mondom persze ,hogy néha nem megengedett a "bűnözés", de csak mértékkel és minőségi édességet,pl.a magas kakaótartalmú csokik,gyümölcsök.
Manapság már rengeteg egészségtudatos gasztroblogger van a neten és különböző oldalak ,akik próbálják átkonvertálni az egészségtelent az egészséges felé,ami persze tudom sokunk számára elég pénztárcafüggő,mert sajnos ami egészséges az egyenlőre drága (nehogy egészséges legyen a társadalom,még kevesebb beteg lesz ,ami nem kedvez a gyógyszeriparnak)
Igen és ott vannak a cukor által létrejött betegségek,az egyik legsúlyosabb a cukorbetegség (erről bővebben Diabgirl blogjában olvashattok http://www.diabgirl.blogspot.co.uk/ ) a túlsúlyos és kórosan elhízott emberek...na ők...olyanok mint a "drogosok" nekik a cukor a drog,amit ha megvonnak tőlük akár elvonási tünetek jönnek elő,és ez nem csak az édességevésben jön elő,mert mint már mondtam szinte az összes feldolgozott élelmiszerbe,üditőitalokba töménytelen mennyiségű cukrot tesznek.
Én kimerem jelenti,hogy a cukor igen súlyos függőséget okoz,ami kihat az egészségünkre és a környezetünkre is.
Mit tehetünk ellene?Mellőzni kell a cukros üdítőket,gyorsfagyasztott,feldolgozott ételeket,és a legtöbb ,többnyire olcsó és silány édességeket.Próbáljunk ki új dolgokat ,süssünk meg mi magunk pl. az édességeket,vonjuk be a családot is és még építő jellegű is lehet:) Gyerekeinket próbáljuk tudatosan ,persze nem teljesen cukormentesen nevelni,de pl.értékeljen jobban egy banánt vagy almát ,mint egy olcsó csokiszeletet.:) Igyekezzünk a cukrot édesítővel pótolni,persze abból sem mindegy milyen ,de a nyírfacukor tökéletesen alkamas ennek helyettesítésére:)
és... A legfontosabb figyeljünk oda egymásra,ennél nagyobb segítség talán nem is létezik ,ha gondoskodunk azok egészségéről akik olyan fontosak számunkra,ezzel óvva saját és mások környezetét is!:)
Tehát cukor nélkül is lehet "édes" az élet vagy éppen még "édesebbé" is tehetjük!;)
Szép napot! xoxo

A sport megtanít mindenre

Egyes emberek csak álmodoznak az eredményességükről,

amíg mások felkelnek 

és keményen megdolgoznak érte!!

Tegyél te is azért,hogy fittebb és egészségesebb legyél!

Minden nap egy lépéssel közelebb a célhoz!

Motiválni vagy motiválódni?

Részemről nincs is jobb dolog,mintha másokat motiválhatok és együtt részesei lehetünk az eredményeknek és az örömöknek!:) "Jobb adni,mint kapni" elven ez le is vezethető:)
Pár hónappal ezelőtt áttértem egy teljesen más életvitelre amit egészséges életmódnak mernek hívni, majdnem minden nap a modern szociális oldalamra azaz Facebookra elkezdtem írni különböző napi motivációkat(bár az utóbbi időben időhiány miatt nem sokat,de rajta vagyok a visszatérésen)
és nagy meglepetésemre sok visszajelzést kaptam,hogy nagyon örülnek a kis napi gondolataimért,mert az motiválja őket vagy éppen tájékozódnak dolgokról.
 Tulajdonképpen ezek az emberek motiváltak/motiválnak arra ,hogy másokat motiváljak. Tehát ha azt nézzük az egész motiváció dolog egy nagy körforgás ,amit állandó mozgásban kell tartani ahhoz ,hogy működjön,legyen szó az élet bármely területéről (kapcsolat,egészség,sport,munka)
Ennek a blogvezetésnek is valójában a motiváció a fő alappillére ,mert minden blogger arról ír tulajdonképpen amihez ért,amiben megtalálja a saját örömét és a közös érdeklődésű emberek ezt olvassák,hozzászólnak az író motiválja az olvasókat az írásával amíg az olvasók a hozzászólásokkal építik és motiválják az írót:)
Nem olyan régen egy kedves unokatestvérem nagy elhatározásba kezdett,mint minden nőnek az ő életében is a na akkor lefogyok és megcsinálom:) Az ő esete már csak azért is említésre méltó ,mert tényleg az előző táplálkozási szokásait félredobva 180 fokos fordulatot véve egy teljesen új életmódot kezdett el,és arra kért meg ,hogy segítsem a motiválásban,mert egyedül nem biztos ,hogy menne neki. Napról-napra követem az étkezését,ha kell tanácsot adok neki mit hogyan,persze a diéta mellett szigorúan mozog is ,mert máshogy ezt nem lehet,hogy tartós is maradjon...és lám nagyon szép eredményeket ért el eddig ,és mi kellett hozzá? csak egy kis lökés csak egy kis Motiváció,hogy legyen ami mozgásban tartja és már csak azért is mert megígértette velem,ha nem éri el decemberig az adott súlyt egy "fenékbe rúgás" mindenképpen jár neki tőlem:D
Egyszóval motiváljatok minél több embert ezáltal ti is motiváltak lesztek,és higgyétek el nincs jobb ,mint másokon segíteni, mert egyszer te is segítve leszel másokon keresztül!:)
Szép napot!
xoxo

"Aki elmegy ugye hazatér" avagy mondern kori rumspringa

Forró citromos tea,zsebkendő és gyógyszerhalmok tömkelege,meleg pihe-puha ágy.Igen ,ha beteg az ember nem sok választása van a mielőbbi gyógyuláshoz,minthogy ágyban marad. Ezzel együtt jár a napi akár sorozat évadok bekebelezése,esetleg legújabb filmek letöltése (én személy szerint TV.-t hanyagolom egyrészt TV hiány ,másrészt az üres tartalom miatt. :) )
Az egyik ilyen "sorozatzabálásom" alkalmával volt alkalmam egy számomra elég érdekes népcsoporttal és szokásával megismerkedni. Ők az Amishok. Lehet sokaknak ez semmit nem mond,de röviden-tömören :

"Az amisok központi tana a Biblia szó szerinti betartása és a felnőttkeresztség. Legfeltűnőbb vonásuk a modern társadalomtól való elkülönülés. Nagyon egyszerű életet élnek, mert hitük szerint a modern életvitel és technika káros az emberre, túl büszkévé teszi őt. Úgy gondolják, hogy a technika fejlődése túlnőtt az emberen, ők inkább az egyszerű és tiszta életvitelt folytatják" (forrás:http://hu.wikipedia.org/wiki/Amisok)

Ez magában még annyira nem nagy szenzáció,hiszen rengeteg törzs él még így a világon (hozzáteszem valószínű sokkal könnyebb és boldogabb pénz nélküli világban)
Mégis van egy különös szokásuk amiben hasonlóságot véltem felfedezni a mi "modern" generációnk között.
Ez az un. rumspringa amikor az amish fiatalok 16-17 éves korukban elhagyhatják a zárt világukat és kipróbálhatják a "valódi " életet, majd ők döntik el,hogy visszatérnek a közösséghez vagy sem. (Az amish fiatalok 90%.- a visszatér a közösséghez)

Hogy hogyan is látok összefüggést az amish fiatalok és a mi generációnk között?
Elsősorban gondolok itt az országot elhagyó,új életet próbáló felfedezni induló  vagy éppen szülőhelyüktől távol elköltözött fiatalokat. Valójában mindannyian valami újat,valami számunkra felfedezetlent persze legfőbbként a mai gazdasági helyzet alakulása miatt a jobb kereseti lehetőséget keresve indulunk útnak ,hátrahagyva a mi megszokott világunkat,családunkat ,közösségünket. Én személy szerint egy kis faluból indultam a nagyvilágba,ami eleinte érdekes,csodálatos világ ,tele újabbnál újabb felfedezésekkel és tapasztalatokkal és persze valószínűleg több kereseti lehetőséggel is, de ahogy telik az idő, napok,hetek,hónapok,évek....valami üresség az amit elkezdek érezni,valami hiányzik....Ezt az érzést csak azt érezheti ,aki egy igen összetartó,zárt és szeretetben gazdag környezetben nőtt fel...Érzem azt,hogy hiába lehet megvan mindenem,mégsem teljes az életem,mert nem tudom teljesen élni azok nélkül akikkel felnőttem,akik felneveltek,az a közösség ,ahol biztonságban éreztem magam,ahol ha bármi gond adódott vagy öröm,bánat azon együtt osztoztunk együtt oldottuk meg. Ebben a "kinti" világban olyan egyedül és magamra hagyatottnak érzem magam és ezen a ponton sok dologra rájön az ember,többek között arra a mondásra "A pénz nem boldogít" Nem mintha itt az ember úszna a milliókban,lógatva a lábát,mert tényleg a mi kis fizetésünkért (ami lehet otthon óriásinak hangzik átváltva de az itteni élethez olymi elegendő) "vért izzadva " dolgozunk sokszor ,legyen az szellemi vagy fizikai munka, és hatalmas lelki erő kell ahhoz hogy ezt mind családi hétvégék, közösen eltöltött karácsonyok, vagy néha csak "kifújjuk a gőzt a barátokkal" nélkül kell ezt végigcsinálnunk.
Ilyenkor kicsit elgondolkozik az ember...megéri ez nekem?Megéri feladni az én szerény ,de családi szeretetben való életemet egy idegen,zord ,de színesebb életért?
Akik olyan közösségből jöttek ,mint én valószínűleg ha szívükre teszik a kezüket tudják a választ.
Valószínűnek tartom,hogy azon amish fiatalok 90%.-a ,aki rumspringa után visszatér a puritán amish közösségbe is ugyanígy érez és ugyanígy gondolja az egészet. Mert lehet ,hogy a kinti világban megengedett volt nekik minden, kipróbálhattak rengeteg olyan dolgot, műszaki eszközt amíg addigi életekben ezelőtt soha,mégis a megszokottat választják abban amiben és ahogyan felnőttek.

"Az amishok világa arra ösztönöz minket, hogy átértékeljük a munkához, 
és a családhoz való viszonyunkat. Számukra az a legfontosabb, hogy a
munka családi, baráti körben teljen, és hogy a munkából és a haszonból
mindenki egyenlően vegye ki a részét. Hihetetlenül erős
közösségtudatban élnek. Az amerikai, vagy európai társadalmakban az
ember azért dolgozik, hogy megvalósítsa önmagát, hogy minél többet
keressen, és abból anyagilag támogassa a családját. A kérdés csak az,
mi teszi az embert boldoggá: a magas fizetés, vagy a tudat, hogy
tartozunk valahová, hogy egy olyan környezetben élünk, melyben sok
erős kapcsolat vesz körbe bennünket. Az amishok szerint az élet igazi
célja nem önmagunk kiteljesítése, hanem gondoskodás a közösségről,
amely a részévé fogad."(forrás:http://www.fogjunkossze.abbcenter.com/?id=13582&PHPSESSID=bdc955cf2e75ca9068e5c19019199010#)

Mindenki maga dönti el persze hogyan éli az életét,mi a jó neki és családjának a létfenntartásért ebben a mai szennyes pénzorientált világban.

Az én válaszom csak annyi: Igen ,aki elmegy egyszer ,valamikor úgyis HAZATÉR...

London...ahol minden más (3.rész)

Szörnyen hangzik ugye? Pedig a való életben sem sokkal jobb sajnos...Mire is számoljon az aki itt szeretne élni?Mivel is kezdjem...

Szálláslehetőség:

....Zöldfülű kiköltözőknek csak annyit mondok ,hogy felejtsék el ,hogy majd egy kis garzont(itt studio flat.-nek hívják) tudnak kibérelni elsőre..(hacsak a szülők ki nem tudják fizetni a a havi 900-1000 font lakásbérlést) Itt ugyanis hihetetlen magasak a bérleti díjak.

Kezdetben csakis úgymond tömegszálláson fogsz tudni lakni (ami jobb esetben annyit mondjuk ,hogy van legalább 2 wc,aránylag tiszta és az emberek is normálisak) Ez  annyit jelent ,hogy egy angol típusú házba kb. 8-10 szerencsét próbáló embert összezsúfolnak és heti fizetés alapon tudják rendezni a szállásukat ,ami single (egyszeméyes) szoba esetén 80-130 font között mozog,double szoba pár 10 fonttal többe. A legolcsóbb megoldás ,ha valakivel osztozol a szobán,minél többen ,logikusan annál kevesebb. Én munkásszállókhoz tudnám hasonlitani,de valakinek olyan mint egy kollégium...A legfőbb probléma ezekkel a szállásokkal,hogy legtöbbje elég koszos,igénytelen,az emberek sem éppen értelmiségek(persze nem mindenki) Sajnos sok olyan is van,hogy drogoznak,isznak, ...elég kicsapongó életet élnek egyesek és ez ,egy nyugodt környezetből való és jól nevelt embert nem éppen nyugtat...ilyen esetben annyit tehetsz,hogy szólsz akitől bérled a lakást(általában ezeknek több is van) és áttesznek egy másik házba...

Fürdőszoba....nem éppen kellemes amikor mondjuk reggel sietnél munkába ,de előtted még vagy 3an állnak sorba és várnak arra ,hogy végre bejussanak( nagyszükségről már nem is beszélek :) )

Általában mindenki a konyhában "bandázik" szóval egy fáradt,kimeritő nap után készülj fel,hogy még a kis vacsorádat sem tudod nyugodtan elfogyasztani ,mert valaki mindig ott fog neked duruzsulni (legtöbbször panaszkodni,hogy milyen szar munkája van) ami éppenséggel neked is  a bajod ,amikor mondjuk a 14 szoba takarításból hazaérsz és nem érzed a kezed, a lábad és sajog mindened..élni sincs erőd,de elvárják ,hogy te is beszélgess és vitassátok meg mindenki problémáját...

Aztán kinek,hogy sikerül beilleszkedni,mennyire tud munkában fentebb léni ,ami több fizetést is eredményez,úgy szépen össze tud fogni a számára egy stílusú,szimpatikus emberkékkel és mondjuk 4-5en bérelni egy közös lakást ami már ugye sokkal jobb,mint a "másokkal" nyolcadmagaddal.

Annyit tudok tanácsolni,hogy minél hamarabb szabaduljatok innen,ha nyugodt életre vágytok a munka mellett:)

Csodálatos angol ételek:

Fish and chips,ecetes-sós chips,baked beans,marmite,peanut butter,sheperds pie, és még sorolhatnám...

Nekem és legtöbb magyar embertársamnak gusztustalan,semmi íze nincs az ételnek.

A Marmite, ha lehet ajánlanom meg ne kóstoljátok..elsőre úgy néz ki mint a nutella de valójában,mintha élesztőbe harapnál..na ezt az angol gyerekek tömik maguba a peanut butter.-es kenyérrel együtt.

A legtöbben,mivel nincs idejük enni,mert itt olyan rohanó üzemmódban van ,ezeket a 3szög alakú szendvicseket tolják kismilliónyi ízesítésben úgy,hogy közben chipset nyomnak a közepébe:D Jó mi?és csodálkoznak,hogy túlsúlyos a többségük...

Ami mentőöv ittt a bevándorlók számára,hogy szinte minden nemzetnek van itt kisboltja,nagyboltja ahol minden hazait be lehet szerezni,jobb esetben vendéglátósegység (étterem,bár már most itt van magyar palacsintázó is) Én otthonról mindig hozok fűszereket,jó kis hazai túró rudit,bár mostanában itt is felfedeztem pár török boltban Dots néven fut ,ha érdekel:D

A árak szinte ugyanolyanok ,mint otthon. Tesco,Morrisons,Sainsbury,Asda..ezek a nagyobb bevásárlóközpöntok ami olcsó és tényleg mindent megtalálsz,persze itt is vannak "1 fontosok" ahol tényleg néha nagyon jó dolgokat belehet szerezni.

Az ilyen "ready to go" gyorsfagyasztott ételeket semmi esetre sem ajánlanám,már csak azért sem mert egészségtelen,másrészt borzasztó műanyag íze van....bár ezek a legolcsóbbak tudom,de próbáljatok azért tudatosan táplálkozni,mert itt nagyon gyakran áteshettek a ló túlsó oldalára és azon kapjátok magatokat,hogy egy kis 10 kiló felszaladt:D Persze ennek van az ellentéte is,hogy az emberkének abszolút nem veszi be ezt a fajta ételt a gyomra és csak úgy olvad róla le ,néha már a bőr is.

Szóval sok szerencsét!:D

Időjárás:

Egyszóval :POCSÉK!!

Itt felejtsd el a kis miniruhákat,azt hogy nyáron strandra mész (mert itt az sincs,csak a tengerpart max.)

Itt tuti nem leszel csokibarna ,hacsak nem minden héten megteheted hogy szoliba járj.

Most áprilisban már olyan volt a helyzet,hogy maguk az angolok akadt már ki azon ,hogy mennyit esik az eső..és nem bírják...tényleg nagyon be lehet fordulni tőle..

és..Murphy törvénye....ha offos vagy tuti gáz az idő...persze ha dolgozol hétágra süt nap...

Tehát Esernyő "minden körülmények" között legyen veled:D és nem árt ha minden nap lecsekkolod az időjárást,nehogy útközben kapjon el.

Szóval a nyár elég hűvös,esős,borús,de a tél sem jobb ..max annyi hogy nincs annyira hideg ,mint otthon..viszont a hó sem igazán esik,csak mostanában..elég vicces jelenetek szoktak lenni,amikor az itteni emberek először találkoznak a hóval:D

London semmilyen szempontból nem az a hely amiről bárki is álmodna,hogy letelepdjen,akinek bejön attól meg elnézést kérek:)

Mindenki ezek után döntse el saját maga mit szeretne kezdeni az élettel és hol!

Én biztos nem itt, de tapasztalatnak és nyelvtanulás szempontjából sokat fejlődtem!

xxx

Határátlépő Kisokos...Hi, I'm looking for job...(2.rész)

Munkakeresés...Hol kezdjek neki?Merre?Mit mondjak?

Először is legyen egy normálisan megszerkesztett CV.-d (önéletrajz), a második lépés: nyomtass belőle egy tucatot és indulás neki a városnak. A legtöbb helyen csak annyit fognak mondani jelentkezz online,majd értesitünk....legjobb esetben ez beválik.

Vannak itt úgynevezett Head Office.-ok is ahova lehet jelentkezni az adott állásra vagy én "gyűjtőknek" szoktam nevezni (pl. Pret a Manger.-nek a Victoria station.-nél van egy ilyen irodája vagy a Nero Cafénak a Long Arce street.-en, a belvárosban) Ide is belehet menni,leadod az önéletrajzod,és ha valami folytán "tetszik" az önéletrajzod visszahivnak interjúra. (itt megjegyzem,ha valami hiperszuper CV.-t adtál be egyből levágják ,ha nem beszélsz jól angolul)

Itt nagyon közkedvelt a magyar bevándorlók körében a Grange Hotellánc,nagyon sok magyar dolgozik nekik ,szinte minden fajta beosztásban..többségében persze takaritói,felszolgálói vagy konyhai kisegitői poszton. A Holborn station.-nél lévő szállodájukban tudtok kérni jelentkezési lapot (application form.-ot) amit ki kell tölteni az önéletrajzoddal csatoloni majd visszavinni és várni a hivásukat. 

Tehát lehet online.-on és személyesen is jelentkezni(én jobban előnyben részesitem a személyes megjelenést)

Persze ,ha van ismerősöd az is nagyon sokat segithet ,

DE! Egy dolgot szeretnék tisztázni,nagyon sokunkat(akik már egy ideje itt élnek,és valamelyest sikerült beilleszkedniük) sokszor kapnak leveleket az "anyaországból" akár ismerőstől,akár csak egy fb ismerőstől (akit talán nem is tud hirtelen hova tenni,csak ott van az ismerősei között),hogy szeretne kiköltözni nemsokára és,hogy tudna e segiteni neki,meg esetleg ha tud valami munkát akkor ajánlja már be ,mert nemsokára megy ki) Nos babáim ilyen a világon nincs!!!ahhoz ,hogy munkát kapj ki kell költöznöd ide,angol számod kell ,hogy legyen és aztán oda tesznek be 1: ahol van ismerős,2: ha valamennyire értesz a munkához amire éppen jelentkeztél,3: ha nem beszéled a nyelvet és nagyon béna vagy még igy sem fognak felvenni! Persze mindig segit az ember a másikon meg segitsen is,de túlzásokba sem szabad esni ,mert az a másik is elkezdte valahol és mondjuk neki senki nem segitett,hanem magának járta ki a dolgokat,akkor az a másik aki segitséget kér is ugyanezt megtudja oldani!Ez nem szivtelenség,de drágaságok akik szeretnétek kijönni nekünk itt élőknek már van munkája ,legtöbbször elég kemény és hosszú műszakokkal,ami kis "offjaink" is vannak azt igyekszünk kikapcsolódással vagy pihenéssel,kapcsolataink ápolásával tölteni, és nem egy csomó időt azzal eltölteni hogy hivatalos ügyeket intézzük már huszadjára a huszadik ismerősünknek amikor lenne jobb dolgunk is példáil PIHENNI!! mert itt ez nagyon nagy szó és hatalmas erővel bír,maga az ,hogy kifújhatjuk magunkat(teszem hozzá nem feltétlen az office.os embereket értem ide,de persze ők is keményen dolgoznak,nem állítom ,hogy nem)

      Valójában az egész arról szól mennyire akarod a célod megvalósitani,mit szeretnél elérni azzal ,hogy itt vagy ,itt szeretnél.- e letelepedni vagy csak pénzgyűjtésre vagy itt és valójában tökmindegy mit csinálsz ,hogy vegetálsz csak minél többet keress....ezt mindenki döntse el maga...

      Sokan ,a legtöbben nagy reményekkel jönnek ide,aztán valaki 2 nap után feladja van aki 1 hónap .1 év 4-5 év vagy akár letelepedésig bírja.Mindenki más,sokat tanulhat itt az ember arról ,hogy minek mi az értéke valójában,mennyire nagyra értékeli pl.ha kap egy szabad hétvégét ami otthon mondjuk teljesen természetes volt vagy milyen jó is csak 7 vagy 8 órát dolgozni egy nap és 10-12órát és még sorolhatnám...Sokan itt válnak igazi felnőtté,itt tanulnak meg harcolni és küzdeni saját magukért amit ha hazatelepednek nagyon jól lehet kamatoztatni és több esetben nagyobb előnnyel indulnak neki az otthoni életnek.

    Nekem sok gondolatom volt már mit, hogyan ,merre ..ezalatt a 3év alatt..

Egy valamire rájöttem,hogy nekem nem éri meg  a családomtól messze lenni,kimaradni az együtt eltöltött ünnepekeből,közösen eltöltött hétvégékből..azt a nyugalmat amit csak ők tudnak nekem biztositani..

Ez én vagyok,de más talán nem így látja,sőt soakn nem így látják..őket is megértem ..

Valójában mindenki törekedjen arra ami neki jó,amit helyesnek lát ,hiszen a sorsát mindenki maga alakitja és nem más.......

Tehát nem győzöm hangsúlyozni csak nagyon meggondoltan biztos anyagi háttérrel és tényleg legalább társalgási angollal vágjon neki mindenki,mert itt sem "kolbászból fonják a keritést" itt nekünk kell alkalmazkodni,mi vagyunk a bevándorlók(persze 7év után leteheted az állampolgárságot) -azthiszem már most 7 év -,-...

Folyt. Köv.

xxx

Határátlépő kisoskos..."Hi, I come from Hungary" (1.rész)

Izgalmas egy új "világnak" nekivágni igen.
Mindenki egy jobb,felhőtlen világról képzeleg,legtöbben világmegváltó gondolatokkal és örömmel hagyják hátra az otthont, Magyarországot,hogy ettől már csak jobb lehet.
Igen van akinek jobb lesz,de a legtöbben nem is sejtik,hogy itt mi vár rájuk.
Mielőtt még itt bárki is is kezdené magában mormolni az "ó ha tudná mi van itthon" monológot nos elmondom,hogy teljesen képben vagyok mi van otthon!Ez ,mint mondtam az én szemszögem , az én érzéseim az én átéléseim és megítéléseim itt.

Fogod szeretni Londont,ha:
-nincsenek rasszista hajlamaid,itt szinte minden nemzetet megtalálsz
-szereted a zsúfoltságot, a nagyvárosi életet (kb. 10millióan élnek itt)
-előnyben részesited a tömegközlekedést (a buszozás itt akkor is felér egy öngyilkosággal)
-szeretsz minél több és új emberekkel megismerkedni (ezt jól kitudod használni a majdani tömegszállásodon ahol kb 8.-an,10.-en éltek majd együtt) :)
-szerinted még buli az élet (itt aztán non-stop megy az őrület)
-talpraesett vagy és jól beszéled az angolt (máskülönben eltaposnak,és aljamunkában dolgozhatsz éhbérért)
-abszolút nem kötődsz senkihez és semmihez Magyarországon
-nagyon jól dolgozol robotüzemódban (nem ritka a napi 10-12óra talpalás heti 6 napban)
-nem különösebben érdekel a szabad hétvége,karácsony,szilveszter,húsvét és egyéb ünnepek (felejtsed el hogy szabadnapot kapsz olyankor,kivéve ha "office.-os" vagy
,eteleg a főnök kiskedvence:)
-az sem zavar ,ha minden nap kebabot eszel(,mert más ehető nem igazán van itt,itt főként férfiakra gondolok,mi nők elvagyunk zöldségen meg csirkehuson:)
-ha bírod a hideget,az esőt,a napfény nélküli életmódot (ezek hiánya legtöbbször depresszióhoz vezet)

Nem fogod szeretni Londont,ha:
-otthon rendezett családi életed volt,nagyjából mindened megvolt
-nem tudsz alkalmazkodni (mert mindig neked kell majd ,mert te vagy a bevándorló)
-egyből fentről szeretnéd kezdeni( itt mindenki legalulról kezdi,ha van diplomád,ha nincs)
-annyit beszélsz angolul,hogy My name is...i come from Hungary..és a többi mosolygás és bólogatás:)
-eddig a nagyi és anya főztjén éltél....itt a kaja ehetetlen,semminek nincs ize
-a tömegszállásodon már egy órája vársz hogy bejuss a fürdőszobába,de mivel 8-10en éltek ott egy fürdőszobára ez elég gyakori
-csendes és nyugodt életre vágysz
-otthon minden héten jártál kozmetikushoz,fodrászhoz,barátnőkkel kávézni és szórakozni
-rájössz mennyivel többet meg kell itt küzdened mindenért
-az otthoni munkaidőd délután 5kor befejeződött..(itt min .este 9ig nem szabadulsz)

Sorolhatnám a listát......
Amit tudni kell:
Arra mindenképpen ügyelj mielőtt kiköltözöl,hogy legyen elég pénzed bármi történjen itt( nem találsz munkát,tudd fizetni a lakbért és az ételt) a legfontosabb hazautazni mindig legyen félretett pénzed.
Az ördögi kör itt,munkát úgy kapsz ha van NI number.-ed (national insurance) ez a TAJ kártya,és bankártyád. Bankártyát viszont csak úgy tudsz nyitni ,ha már van bejelentett munkád és nevedre szóló hivatalos levél ami igazolja a lakcimed. Szóval itt egy dolgot tudsz tenni addig járod a bankokat,amig valahol meg nem adják elsőre.
Nyomtass rengeteg önéletrajzot és indulj neki a belvárosnak és adogasd be,minden egyes nap amig nem hivnak probanapra,itt az is fontos ,hogy az önéletrajzodon (CV) mindenképpen angol telefonszám legyen,más magyar számon a kutya nem fog keresni.
Másik lehetőség töltsd fel az önéletrajzod a http://www.gumtree.com/ weboldalra és itt te is jelentkezhetsz sok állásra.
Hagsúlyozom az ha csak makogsz angolul nem elég,sehova nem fognak felvenni!!!
Folyt.köv.