Érdekes "cikket" olvastam minap az egyik hírpotálon.. "A közhangulat és jövőtlenség miatt menekülnek a magyarok"..Közvélemény kutatás külföldön élő magyarokról miért emigráltak,haza költöznének.-e,mi a negatív tapasztalatuk külföldön,eltudtak.-e helyezkedni saját szakmájukban (50 magyarhoz küldtek felmérést, az amúgy mostanra már 100ezerre becsült kivándorlóhoz viszonyítva)
Itt többek között szó esik arról,hogy az emigrációs okokhoz a jövőkép hiánya és közhangulat vezet (pénz a 3.-dik helyen,ami elég meglepő,mert ide a legtöbben a pénztelenség miatt jönnek ki)
Otthoni szabadságaim alatt (én nagyon Magyarország párti vagyok) a közhangulatot én is tapasztalom,az állandó síránkozást (még olyanoktól is akiknek amúgy semmire nem kellene panaszkodniuk), az eladók hihetetlen "kedvességét" olykor (tisztelet a kivételnek)
A jövőkép hiánya...tudjátok én nagyon sok nemzettel dolgozok együtt (spanyol,lengyel,olasz,litván többek között) és náluk még nem az ,hogy ugyanazok a problémák vannak,mint nálunk, hanem sok esetben rosszabb,persze az alap mindenhol ott van, a gazdasági válság, az értelmetlen dolgokra (utazás,műszaki cikkek, több milliós autók és házakra felvett svájci frank alapú hitel)
Itt azt kell mondjam,vagyis az én meglátásom szerint, az emberek tovább nyújtózkodtak,mint ameddig a takarójuk ér (mondás alapján) Valahogy nem tudom mitől alakult ez ki ,probálunk többnek látszani ,mint amilyenek valójában vagyunk és persze amit megengedhetünk magunknak és ezt jól ki is használta a világ szinte minden országban ,és az egyik ok amiért válság van mindehol (hangsúlyozom MINDENHOL, nem csak Magyarországon) ,csak sajnos ott van az embereknek azon rétege ,akik tényleg rászorultak a hitelre, (és persze a bankok ezt is jól kihasználták,csábító ígéretekkel,mert ugye szegény egyszerű ember ugysem ért hozzá,így egy jól megszerkesztett előadással jól belehúzták őket a mélygödörbe)
Mi maradt ezek után?Pénztelenség,adósságok,megszorítások,munkanélküliség (bár én még mindig úgy látom ,hogy ez így volt megszervezve,és nem is akarják ,hogy jobb legyen,mert így az ő malmuk jobban mozog...gondolok itt az IMF, FED, EU "barátainkra")
Elmondanám,hogy Anglia sem olyan rózsás gazdaságilag ,mint ahogy az kivülről látszik,hamarasona itt is felborul a kártyavár,főként a bevándorlók helyzete (David Cameron miniszterelnök úr ugyanis nem a bevándorló szeretetéről híres,és jövő év januárjától már szigorításokat kezd a bevándorlás növekedése ellen), na meg a hihetetlen mennyiségű segélyek osztása.....sorolhatnám....
Visszatérve , sokat beszélgetünk a munkatársaimmal a saját hazáinkról,helyzetünkről..és bármennyire is sokak számára meglepő ,de hiába ugyan mindegyik országában nagyjából ugyanaz az helyzet ,mint nálunk (pénztelenség,munkanélküliség) szinte mind egytől-egyig haza vágyik, hazatérne (idővel tervezik ,hogy haza is fognak,persze nem most,mert nem tehetik meg)
Vendéglátás,szállodai munkák(takarítás,recepció,szakácskodás stb) ez nem élet, úgy mondom nincs életed, nemhogy magadra nincs idő,hát akkor még a családodra....Persze nekem nincs még családom,fiatal vagyok,teljesen más ,mint akinek családja van és azokról kell gondoskodnia,otthon ott van a hatalmas hiteltörlesztője,jelzáloghitele.
Itt megélnek,igaz rengeteget dolgoznak 3 műszakban sokszor 10-12 órát,de legalább megélnek...mert rá vannak utalva...,de sajnos a szükség nagy ÚR szokták mondani...
Én ezalatt a 3és fél év alatt sokszor voltam nagyon mélyponton, a család és barátok hiánya,a saját, nyugodt környezetem (mivel vidéki vagyok,elég nehéz elviselnem mind a mai napig ezt a pörgést,sok embert,túlzsúfoltságot) ,de mindig úgy voltam vele,hogy igenis nem futamodok meg,megcsinálom és megmutatom otthon,hogy itt megállom a helyem,úgy érzem bizonyítottam,megtanultam itt sok dolgot (többek között küzdeni,a nyelvet) és végre sikerült eljutnom végre arra a pontra,hogy hazamegyek,mert itt nem találom magam,csak lebegek,nem igazán haladok se előre,se hátra (de annyira nem is akartam soha,mert itt soha nem telepednék le) Egy nagyon kedves román ismerősöm erősített meg valamelyik nap (pedig Románia sem éppen egy virágzó ország) ,hogy ő nagyon örül,hogy végre hazamegyek ,mert ez csak azoknak való akinek otthon tényleg se jövője,se hazája vagy éppen ide kényszerül, nem pedig egy olyannak aki fiatal és talán még tudna is meg lehetősége is lenne,mégha kevesebb pénzért is.Ő is éppen ebben erősíti meg a velem egyidős lányát,aki itt ugyan ügyvédi irodában dolgozik ,mégsem tud félretenni, csak annyi hogy elvan itt,eljár szórakozni,éli az életét...de ha félre akarna tenni akkor meg nem élhetne..nos egy 28 éves egyedülláló lánynak meg lassan csak el kellene kezdeni az életet családdal,de ahhoz el kell járnia,hogy ismerkedjen,de akkor nem tud félretenni,mert itt azért egy "going out" elég drága mulatság...
A landladym (akitől a házat bérlem,és magyar származású) is csak támogat ,mert ő nem csak rajtam ,de más magyar fiatalokon is látja ,hogy csak egy helyben vannak itt ,se előre se hátra nem haladnak.
Otthon valószínű kemény csatát fogok megvívni, mind azért ,hogy visszailleszkedjek,hogy munkát találjak és megálljam a helyem,de most jelen pillanat ,pár év londoni tapasztalat után ennek idejét érzem.
Az itt felszedett tapasztalataim,mentalitás alapján talán fog sikerülni, ha nem még mindig rengeteg lehetőség van előttem szerte a világban úgy érzem,de én próbálom hinni azt,hogy igenis rendbe jön majd a mi kis országunk egyszer(biztos nem most fog) ,de legfontosabb, hogy ott lesz a családom és a barátaim akikre bármikor számíthatok és végre a közelükben lehetek ,és talán a mélypontokat is könnyebben át fogom majd vészelni,mert fel állni mindig tudni kell és persze akarni,keresni a kiskapukat, a legvégső elkeseredésükben is kell lennie megoldásnak,muszáj ..legfőbbképpen magunkért és a majdani családunkért,környezetünkért....
"Nem azt kell várni az életben ,hogy elmúljon a vihar,hanem hogy tanuljunk meg táncolni az esőben!"
